A Dárdai család

A késes és műköszörűs mesterség több évtizeden keresztül összefonódott a Dárdai névvel, a családdal. A városban, de még a környéken is egyedüliként képviselték az egyik legrégibb szakmát, mely több, más mesterséggel is kapcsolatban állt (szabók, hentesek, borbélyok).
Sajnos a szakmát elsorvasztotta a gyáripar, ma már önálló iskolai képzés sem létezik, egyéb, más képzési formákba „beolvasztották”.
A Dárdai család története – ugyan úgy, mint más mesterség esetében- a város gazdaságtörténetének fontos, kihagyhatatlan része.
A családtörténetet Dárdai Erikának köszönhetjük, aki összegyűjtötte az adatokat, dokumentumokat.
A történettel nem csak a családnak, hanem egy nagy múlttal rendelkező,- a régi formájában – végérvényesen eltűnt szakmának is emléket állítunk.
id. Dárdai János 1898-ban született Szekszárdon, Durgonits János néven. Elemi iskoláit is itt végezte, majd Budapesten lakatos és bronzműves iparostanonc iskolában szerzett képesítést. Ezután került Tolnára Fleischakker Dezső késes mesterhez.
Itt ismerkedett meg Tóth Simon Éva Annával, a későbbi feleséggel, aki Pécsett született 1899-ben. Anna korán félárvaságra jutott négy testvérével együtt, ezért a Tolnán élő anyai nagynéniék vették magukhoz Annát. A nagynéni férje késes volt, a fiatalok itt ismerkedtek össze és 1921-ben házasságot kötöttek.
1922-ben megszületett első fiúk, János.
Az apa, 1923-ban a késes és műköszörűs ipar önálló gyakorlására jogosító képesítést szerzett.
1928-ban a fiatal házaspár a jobb megélhetés reményében Siklósra költözött. Akkoriban heti vásárok zajlottak a Pécsi (ma Felszabadulás) utcában, az iparosok és a gazdák itt árulták termékeiket. Élénk gazdasági élet fogadta őket.
Üzletük-műhelyük először a Széchenyi u. 2-ben (dzsámival szemben a Nagy „szitás” – féle sarokház) volt és ebben a házban is laktak bérlőként. (A ház tulajdonosaival, halálukig jó barátságban voltak, napi szinten találkoztak).
1932-ben megszületett második gyermekük, József. 1934-ben magyarosították nevüket Dárdaira.
A feleség szakmai képesítéséről nincs dokumentum, megőrizte a család emlékezete, hogy a borotvákat, kisollókat, ceruzahegyzőket mindig ő köszörülte. Sőt, amíg a késpengéket kovácsolták, addig a „ráverő” kalapácsot férfi módjára kezelte, pedig már túl volt a nyugdíj korhatáron. A háztartás ellátásán kívül vásárokba, búcsúkba járt árusítani.
Mindkét gyermek kitanulta a késes szakmát, az idősebb pékmesteri vizsgát is tett. Dárdai János a háborúban is pékként szolgált,1945-ben tűnt el, sajnos nem sikerült kideríteni, hogy mi történt vele.
A családnak három tanulója (inasa) volt: Erb József, őt és családját kitelepítették Németországba. Később, amikor már hazalátogathattak mindig felkeresték a Dárdai családot.
Czövek Ferenc, ő Villányban lett késes, és Sárkány Pál. Róla nincs adat. Időközben az üzlet a Pécsi utca 12-be költözött, a család pedig a Táncsics utcában vásárolt lakóházat.
id. Dárda János súlyos betegségben, 1950-ben elhunyt. Ezt követően a felesége özvegyi jogon gyakorolta az ipart, kisebbik fiával, Józseffel, aki akkortájt fejezte be az ipari iskolát, majd 1961-ben mestervizsgát tett, mint késes és műköszörűs. Önállóan dolgozott, édesanyja 1977-ig segédkezett az üzletben.
Dárdai József 1953-ban megházasodott, felesége Marits Zsuzsanna (1933). A házaspárnak két leánya született: Erika és Ágnes.
A fémárut a nagymúltú Böhler cégtől vásárolták, a pengék kovácsolása helyben történt. A kések fa nyelét is helyben készítették elő: oltott mészben áztatták, azt követően használták fel. A csontnyeleket szarvasagancsból, tulok szarvból készítették. De volt celluloid nyél is.
Mindent, ami vágott éleztek: kés, olló, húsdaráló, metszőolló, korcsolya, kórházi eszközök (szikék), borotvák.
Dárdai József 1980. február 6-án bekövetkezett hirtelen halála vetett véget egy nagymúltú szakmának.
Az üzlet tovább működött, melyet a feleség, Dárdai Józsefné vezetett, miközben a bolt kínálata kibővült. Ajándéktárgyak, horgászcikkek is szerepeltek az áruk között és a még meglévő késes termékek is kaphatók voltak.
A késes üzlet 1992-ig volt nyitva, azután bezárt. Portája – némi átalakítással-ugyanúgy néz ki, mint hajdanán.
A bolt bérbeadással működik jelenleg, teljesen más profillal.
Dárdai József nem csak kiváló szakember volt, hanem amatőr zenész is. Tangóharmonikán játszott és dobos is volt. Pipó (Dárdai József beceneve volt) nevű zenekart is alapított. Többek között Zvolszky Lászlóval, Kóródiékkal és Mosonyi Józseffel jártak lakodalmakba, bálokba, szórakozóhelyekre. Az 1960-as évek elején a hangszerek eladásra kerültek, így véget ért Dárdai József zenész korszaka.
A fényképekre kattintva megismerkedhetünk a történet szereplőivel és megtekinthetjük a korabeli dokumentumokat.
Összeállította: Kustos Ilona