Dinnyés Gyula

1959.04.11-én született Kecskeméten.

Tanyán nevelkedett, az akkori Matkó-pusztán. Saját magát tanyasi parasztgyereknek tartja,
bár erre az életútja rácáfol.
Tanult szakmája késes, műköszörűs.
Idősebb Polyák Imrénél volt inas 1973-76-ig. A vizsgáit Budapesten, a 13-as számú
szakmunkásképzőben tette le. Harmadikos inasként, egy budapesti nemzetközi kiállításon az
általa készített tizenegynéhány darab bicska, mely között volt gyöngyházas halas,
pecsétnyomó, kis-nagyfejes…néhány darab KISZ titkári dicséretben részesült. A kiállított
bicskákat ellopták, de a vitrin mai napig megvan.
1976-79-ig kóborlás, munkavállalás volt a része.
1979-ben, Kiskunfélegyházán, gyüttmöntként telepedett le, de a város befogadta, azóta is
ott él. Ekkor szegődött el Makány Józsefhez, 1979-80-ig. Ez a plusz év inasság jogosította fel
arra, hogy maszek lehessen.
1983-ban, leszerelését követően, kiváltotta az ipart.
1984. januárjában megvette a Makány műhelyt! Azóta is ott alkot.
1985-ben vett egy házat, hogy ott majd nagy műhelyt fog kialakítani, de a későbbi
események ez hamvába fojtották.
1987-ben mestervizsgát tett. Ez a mestervizsga adott jogot ahhoz, hogy új formákat
kreálhasson. A mesterremek ott maradt a bizottságnál.
Amatőr bicskakészítőnek tartja magát, mind a mai napig. Hisz ő egy pályaelhagyó-
pályakezdő, hisz 1990-ben úgy hagyta abba a bicskás szakmát, hogy a gépei egy részét a
vastelepre, másik részét a szeméttelepre vitte ki. A rendelkezésére álló nyersanyagot
elosztogatta. Ennek oka a lengyel piac betörése Magyarországra. Ekkoriban a
tömegtermékek ára egy köszörüléssel voltak egy szinten. Nem tudta vele felvenni a versenyt
a magyar kézművesipar.
1991-ben alapított egy Bt-t, ami jogfolytonossággal ma már Kft-ként üzemel. Ebben a cégben
inkább a kereskedelemre fektette a hangsúlyt, a javítások, köszörülések mellett.
2010 óta ismét bicskakészítésre adta a fejét. Nem mondom, hogy hobby, de inkább a
szeretet, mint a pénzszerzés a motiváció. Nem jár vásárokba, egyedüli rendezvény, ahol
megjelenik, az a Tűzzel-vassal fesztivál Székesfehérváron.

Bicskáira jellemző a letisztult formavilág, kevésbé díszített markolat, a magyar nemzeti
öntudatot támogató ornamentika, ennek üzenete a vásárló gondolatait formálja.

Rendelést nem vesz fel, saját szája–íze szerint elkészített bicskákat bocsájt áruba.

Élete szerves része az íjászat.
Szavait idézve:
-„Ha szolgálni akarod a hazádat, keresd azt a pontot, ahol tudod.
Szerencséd van, ha az a pont számodra érdekes is.”
Íjászversenyeket szervez, évente 3-4 alkalommal. Nemzetközi engedélyes íjászedző, hazai
engedélyes bíró. Városában két polgármester is kitüntetéssel köszönte meg az íjász-edzői
munkáját, az ifjúság nevelésében tett elévülhetetlen eredményeit.

Sokoldalú emberként ismerem, fiatalon kezdte motoros karrierjét egy rigával, mára egy
nyugodtabb motort választva/ Honda goldwing/ kóborol a széles úton. De kipróbálta magát
pályán is, akár a hungaroringen, persze hobbistaként.
A spotból sosem elég, ezt bizonyítja az a 350-nél több ugrása, amit ejtőernyősként maga
mögött hagyott. Ejtőernyős –oktatóig vitte a vére.
Életében a modernizáció is be-beköszön, hisz szerkesztő-operatőr képesítést is birtokol.
Mára megnyugodott, nem hajtja az élvezeteket, inkább csak kirándulni jár feleségével,
Mónikával. Második házasságának letöltendő éveit éli, hisz az első miután tönkrement,
mindkét gyermekét magához vette, ő nevelte fel. Mónikával 2008 óta él együtt, aki szintén
két saját gyermekét hozta ebbe a boldog párkapcsolatba.
Gyermekei után a facebookon működő kedvelői csoportjára, a benne lévő tagokra a
legbüszkébb.
A bicskáinak a formái egyedi, a tradicionálisak is saját tervezésűek.
De van teljesen ezektől elütő, amit gyermekei, felesége nevének kezdőbetűjével és egy
számmal jelölt.
T1, T2 voltak a legelső formák 1987-88 Tamás
A1, A2, A3 2000 után Ádám
B1 2008 Bendegúz
R1 2010 Regina
M1 2012 Mónika

Ezen kívül sajátjának tudhatja a Nimród, Inas, Kisinas és az új halasbicskáját.